Nemek arca

A hazai party-szcénában egyre több hölgyet találhatunk a dj-pult mögött tekergetni a potmétereket, cserélgetve a lemezeket. A legfiatalabb korosztály számára sokszor példaképül szolgáló, a party-kultúrában aktív lányok helyzete – ahogy Berlinnel foglalkozó bejegyzésünkben is írtuk – a rájuk irányuló kiemelt figyelem dacára is ellentmondásos. A hazai helyzetnek mini-sorozatban járunk utána. Elsőként DJ Rent, a hazai drum and bass színtér amazonját faggattuk.

Hogyan kerültél a dj-zés közelébe? Mikor kezdted és hogyan?

A könnyűzene kötelező körein végigfutva a '90-es évek közepétől kezdtem ismerkedni az elektronikus zenékkel. Az X-Lab acid party-k az Almássy téren, az FMK-s esték, Törökbálinti Katlan és Frankhegy bulik, sőt Mayday-ek után egyszer csak egy Jungle Farsangon találtam magam 1996 februárjában a Fővárosi Nagycirkuszban. Az akkor még csak néhány szám erejéig játszott jungle stílus itt hosszabban, egész szett formájában szólalt meg. A dolog itt végérvényesen beszívott, a következő években már mindenhol ott voltam, ahol ilyesmi szólt. A stílus folyamatosan erősödött, bulik is voltak szép számmal, de még mindig volt olyan vonulat, amit hiányoltam.

Az űrt betöltendő, 2001-ben Statikkal (www.myspace.com/statikgabor) a mára popsztár John B-t hoztuk el Budapestre, egyelőre kölcsönkért lemezjátszókkal. A buli előtti héten a nappaliban összeraktuk a cuccot, mikor senki se nézett oda, felraktam az első lemezt, majd a másodikat. És még annál is jobban tetszett a mixelés, mint vártam. Ekkor már jó ideje figyeltem a DJ-ket, elég határozott elképzelésem alakult ki arról, mit és hogyan szeretnék hallani egy szettben, sőt néhány lemezt már kaptam, vettem is. Hamarosan azon kaptam magam, hogy állandóan csak mixelek, és persze a lemezvásárlásba is belecsúsztam. 2002-ben játszottam először komolyabb bulin (Nowsound Ladies Night), majd éveken át csináltam a heti rádióműsoromat Ren Radio Session néven a mára sajnos megszűnt Töréspont webrádión. 4 éve Cadik oldalán készítem a jungle, illetve drum and bass hazai történetének legelső, ma is működő rádióműsorát a Dzsungel Könyvét a Tilos Rádión.

Hogyan definiálod a stílusodat?

A stílus, amit játszom, drum and bass, azon belül is a mélyebb, érzékenyebb, „okosabb” vonal, a stílus határait feszegető, kísérletezős darabok állnak legközelebb a szívemhez, de szeretem az elsősorban hangzásukkal, technikai megoldásaikkal újító keményebb dolgokat és a dallamos, vokálos, vidámabb, sokak által lányosabbnak aposztrofált muzsikákat is.

Érezted-e valaha is hátrányát annak, hogy nőként kerültél ebbe a „szakmába”?

Kezdetben nem volt különösebb célom azzal, amit csinálok, így azt hittem, kudarcok sem érnek, illetve ha igen, nem viselnek majd meg. Mégis, mikor eleinte kisebb hibákért az indokoltnál élesebb kritikákat kaptam, nehezen kezeltem a helyzetet. Sosem akartam azzal takarózni, hogy lányként nem értek a technikai dolgokhoz, részben mert nem teljesen igaz, részben mert a DJ-zés nem szabad, hogy erről szóljon. Azt hiszem, nekem elég sokat kellett bizonyítanom, de talán idővel elfogadták, és gondolom meg is szerették, amit és ahogyan játszom.

Ugyanígy származott-e valamilyen előnyöd a pályád során abból, hogy nő vagy?

Valószínűleg igen. Az alapvetően férfiakkal teli közegben nyilvánvalóan feltűnik egy lány, és ha bizonyítottan jó, talán több alkalommal jut a szervezők eszébe. Egy időben sok tematikus, a lány DJ-kre, és mikrofonistákra építő partyt szerveztek, és mivel kevés a lány, szinte válogatás nélkül mindenki lehetőséget kaphatott. Ez persze könnyen visszaüt. Ha ilyenekre hívtak, mindig kicsit szkeptikusan, de azért kíváncsian mentem el, és igyekeztem a rendezvényen a lehető legkevésbé nőként, inkább a „szakmai” oldalt erősítve játszani.

A te műfajodban nehezebb-e a lányok helyzete, mint más szcénákban?

Drum and bass-ben itthon nem nagyon mozognak lányok, de nemzetközi szinten sem kifejezetten jellemző. Többen is vannak, akik más stílusok mellett néha felraknak pár dnb-t, de ez a vonal, azt hiszem nem vonzó a lányoknak, a lassabb (dubstep) vagy egyenesebb (house, minimal) talán a melódiák miatt fekszik jobban. Fogalmam sincs, mi lenne, ha többen lennénk, talán egymást erősítve több lehetőséghez jutnánk, de az unikalitás is lehet kedvező.

A DJ közösség, a klubok világa és a közönség befogadó, segítő-e a lányokkal szemben?

A DJ-k közössége egy eléggé zárt csoport, nehezen fogadnak el valakit, aki nem régi haver. Én korán belecsöppentem a szcénába, így sok ismerősöm volt, közülük mégis csak néhányan látták meg és ismerték el a lelkesedésemet. Ilyenek az eddig említetteken túl például a Töréspont Rádió Crew, ICR, alkalmi dj partnerem, Mentalien és még néhányan. Tőlük kaptam támogatást és lehetőségeket, eleinte mégis inkább vidékiek és külföldiek vetették belém bizalmukat.

A közönségnek egy dolog a fontos, hogy jól szórakozzanak, ilyen értelemben teljesen mindegy nekik, hogy ki játszik. A kluboknak meg aztán végképp nem számít a DJ személye, az ő egyetlen szempontjuk, hogy bevételt hozzon. Egy lány egyébként mindig dekoratívabbnak számít a színpadon, úgyhogy ha még a zenélésben is ügyes, mindenki szereti.

Kik a példaképeid, és kik azok, akik kimondottan nőként a példaképeid a szakmából? Van-e a magyar lányok között valaki, akinek követed a dolgait, vagy akivel szívesen játszol?

Nincsenek igazán példaképeim. Vannak kedvenc DJ-im, akiknek a szettjei inspirálnak, ilyen DJ Lee, Spinback a Total Science-ből, D-Bridge, Martsman, Calibre, vagy Martyn, Ramadanman, Gilles Peterson, stb. Csajok közül DJ Storm és Kemistry (1999-ben autóbalesetben elhunyt – szerk.), valamint DJ Flight nemzetközi szintéren azok, akiket szeretek hallgatni. Storm és Flight hosszú évek óta benne van az események közepében, mindig aktuális, izgalmas szetteket hallok tőlük, vállalják a sokszínűséget és technikaliag is magas szinten vannak. Magyarok közül a stíluson belül nincs partner, de azért, azt hiszem, szinte minden lánnyal jó kapcsolatot ápolok, mindegyikükkel szívesen játszom.

Mi a véleményed arról a trendről, hogy modellek, pornósztárok is egyre gyakrabban állnak dj-nek? Milyen hatással lehet ez a nők szakmai megítélésére?

A véleményem, azt hiszem, nyilvánvaló. Ez a trend nem új keletű, és nem csak a zenében megfigyelhető. Mondhatnék most sok rosszat, hiszen ez nemcsak szakmai szempontból rossz, általában a nők megítélésének is árt. Van azonban pozitív hozadéka is: azok, akik a minőséget keresik, messze elkerülik ezeknek a lányoknak a bulijait és megbecsülik azt, aki nem magát tolja előtérbe, csak egyszerűen a zenét szereti és játssza.

Követed-e a technológia változását, a digitális dj-zés térhódítását?

Egy darabig igyekeztem haladni a korral, főleg mert elég sok jó és friss zenét kaptam különféle elismert és ismeretlen producerektől. Kiírtam CD-re, és igyekeztem megmutatni a jó zenéket a közönségnek, de pár évnyi kitartó próbálkozás után be kell, hogy ismerjem, nem élvezem a CD-zést. Lemezeket játszani, látni a barázdákon, hogy mi történik, és fog történni a zenében annyival szórakoztatóbb, hogy mostanában inkább hanyagolom a CD-t. Azt hiszem, kicsit elkésve, de a Serato használatán (digitális dj technológia – szerk.) gondolkodom. Meglátjuk, hogyan boldogulok majd vele.

Melyik részét szereted a legjobban a dj-zésnek?

Melyik részét? Hát a zenét. Hangosan.

Milyen típusú helyeken, milyen közönségnek szeretsz leginkább játszani?

A hely szinte mindegy, a bulit a közönség csinálja, persze a jó hangrendszer alapkövetelmény. Szeretem a vájtfülűeket és a más stílusokból érkező, de nyitott zenekedvelőket, akik kíváncsiak a változatos, izgalmas zenékre.

Mit javasolsz a kezdő lány dj-knek?

Erre a kérdésre eddig mindig igyekeztem valami okosat mondani. Figyelem! Most jön az okosság. A zenélés sok elfoglaltsággal jár. Drága. Alapvető követelmény a mélyreható és naprakészen frissülő ismeret, legalább a saját stílusodban. Ha hibázol, kritizálnak. Sokat éjszakázol. Ha mindezt nem érzed nehézségnek, akkor van csak értelme belekezdened a zenegyűjtésbe.